Én nem vagyok szakértő de hozzá szolnék.
Szerintem ha valaki fél akkor magától a hirtelen eséstől tart, mármint attól hogy gyorsan közeledik e a föld felé vagy sem. Sőt igazából az embernek egy picit megemelkedik az adrenalin szintje nyilván minél tovább tart az esés, annál nagyobb az érzés. De nem ez váltja ki a ragaszkodást, vagy a pánikot, hanem a tudatod. Az hogy BASSZA MEG LE FOGOK ESNI. Az ember nem magától az esés okozta érzéstől tart, hanem attól hogy mi lesz azután. Érdemes megfigyelni pl. a kezdő mászók még ha felsővel másznak is mennyire belekapaszkodnak ereszkedés közben a kötélbe. Amenninyre csak tudnak felkapaszkodnak. És ez segít?? Nem valószínű. De kötődnek az életükhöz, vagyis az egyetlen kapocshoz ami az életét tartja. De idővel már lehet hogy meg se fogják a kötelet, netán poénból egymást gyorsabban engedik le. Megszokják. De igazából mi változott meg?
Talán a bizalom. Részben szerintem igen. Én se nagyon hagyom biztosítani magam olyan emberrel akivel nem nagyon másztam még, és nem ismerem. Ez valóban fontos. Szóval az esés??
megkérdeztem egy ismerősömet, aki a 2006 os Aggtelek kupán elölben mászott, és beleesett. De nem csak úgy normálisan, hanem háttal a falnak, fejjel lefelé. Ez így olyan elképzelhetetlennek tűnik, pedig így történt. Csak kevesen láttuk de nem fogom elfelejteni. És megijedtél?
- nem mert nem volt időm megijedni...csak utána mérgelődtem.

Én is amikor mászok sziklán egy utat, nem félek az eséstől, mert nem tudom hogy hol, és mikor fog bekövetkezni. És amikor már esel akkor az annyira gyorsan megvan, hogy valóban megijedni sincs időd...:D Szóval szerintem ez egy mentális probléma. Akkor félsz ha tudod hogy nem esel le. Ilyen egyszerű lenne??? Igen. az.

Viszont az már egy érdekesebb kérdés hogy ha tudod hogy le fogsz esni, akkor mi játszódik le benned???
Így kis mászóirodalom a múltból:

ludens.elte.hu/climb/cikk1.htm

T.: Izer Bálint